Aki kicsit is érdeklődik a televíziózás aktuális helyzete iránt, annak valószínűleg már a könyökén jön ki a jó pár éve közhelyszerűen hangoztatott mondat: aranykorát éli manapság a tévézés. De ahogy az a legtöbb közhellyel lenni szokott, természetesen ennek is megvan a maga valóságalapja. Még úgy is, hogy igen intenzíven jelentkező változások és átrendeződések időszakát kénytelen megélni napjainkban az iparág.

A legtöbb szakember a 2000-es évek első felére teszi a televíziózás újkori felfutását, ami elsősorban a tévés sorozatgyártás robbanásszerű fejlődésének volt köszönhető. A nagy sikerű és a világ minden táján hatalmas rajongótáborral rendelkező Lost – Eltűntek című sorozattal (2004-ben indult el, de az olyan, a történetmesélést megváltoztató, komplex karaktereket mozgató, mély drámai kidolgozottsággal kecsegtető, horribile dictu művészi igényességgel készülő, ünnepelt sorozatok, mint a Maffiózók, vagy a sokak által minden idők legjobbjának tartott Drót már néhány évvel korábban elrajtoltak, hatásuk megkérdőjelezhetetlen volt és a mai napig érezhető) a mozik mellett a tévében is megjelent a high concept fogalma, onnantól kezdve pedig nem is volt megállás. Évről évre egyre nagyobb mennyiségben jelennek meg az újabb és újabb tévésorozatok, és míg 2002-ben 182 tévésorozat került adásba, addig 2016-ban már 455 új és eredeti ötleten alapuló szériát mutattak be.

Ráadásul nem csak a szépen lassan egészen nyomasztóvá váló mennyiségben készülő sorozatok között válogathat a kikapcsolódást kereső néző, reality show-k, tehetségkutató műsorok, talk show-k, vetélkedők is szép számban készülnek (és nem is csak a hatalmas felvevőpiaccal bíró Egyesült Államokban, hanem például hazánkban is, ahol az évek óta működő, jól bejáratott tehetségkutató vagy pusztán a szórakoztatást megcélzó külföldi franchise-ok mellett folyamatosan jelennek meg újak is, hogy aztán vagy megragadjanak, vagy egy gyors évad után rögtön ki is kopjanak).

tvsprint netflix sorozatok aranykor streaming

Valóban nem túlzás tehát aranykorról beszélni, az igazi kérdés manapság a televíziózással kapcsolatban nem is ez, sokkal inkább, hogy mi történik a jövőben a hagyományos értelemben vett tévézéssel és hogy gyökeresen megváltoznak-e a fogyasztói szokások, amikor egyre nagyobb teret hódít magának egy olyan új típusú tartalomsugárzási elveket meghonosító szolgáltató, mint bejegyzésünk főszereplője, a Netflix.

Hogy indult a Netflix?

Reed Hastings érzelmi intelligenciája bizonyos források szerint a nullával egyenlő, minden másban kitűnően teljesít, egyébiránt pedig meglehetősen szórakozott figura lehet: az (egyébként megkérdőjelezhető hitelességű) anekdota szerint egyszer elfelejtette visszavinni a videókölcsönzőbe az Apollo 13 című filmet, amiért meg is kapta a maga 40 dolláros késedelmi díját. Cserébe viszont azonnal beugrott neki a Netflix ötlete.

tvsprint netflix sorozatok aranykor streaming

Akár ez az apró bosszúság, akár bármi más jelentette az inspirációt, az biztos, hogy Hastings és szoftvermérnök társa, Marc Rudolph 1997-ben megalapította a Netflix-et, ami akkoriban nem volt több egy internetes alapon működő, postai csomagküldést használó DVD-kölcsönzőnél. 2 évvel később azonban olyan új típusú előfizetői megoldásra váltott a szolgáltató, ami egyszeri havidíj befizetése ellenében már korlátlan számú DVD kikölcsönzését tette lehetővé a Netflix-tagok számára, akik 2000-től kezdve a tagok értékeléseit figyelembe vevő algoritmus által működtetett, személyre szabott filmajánlási rendszerrel is találkozhattak felhasználói felületükön.

Az első néhány év nehézségei után a cég már 2003-ban nem kevesebb, mint 6,5 millió dollár profitot könyvelhetett el, Hastings pedig 2004-ben nyugdíjba is vonult a Netflix igazgatótanácsából.

Egy streamingszolgáltató mind felett?

Az igazi térhódítás 2007-től kezdődött meg, ekkor váltott ugyanis a Netflix az igen körülményes és idejétmúlt postai DVD-küldözgetésről az internetes video-on-demand rendszerre. Onnantól kezdve a havidíjat befizető Netflix-tagoknak pedig nincs is más dolguk, mint az internetes felületen válogatni a Netflix által kínált tartalmak között és pár kattintás után azonnal nézhetik is online az általuk kiválasztott filmeket, sorozatokat, dokumentumfilmeket. Nincs több vacakolás a DVD-lemezekkel, ráadásul a hagyományos, kereskedelmi tévés sugárzással szemben reklámok sincsenek, így az ilyesmire érzékeny néző (vagy ha feltétlenül korszerűen és naprakészen, a változó szokásokat is figyelembe véve akarnánk fogalmazni: tartalomfogyasztó) akár a régi típusú tévézést teljes mértékben kiváltó alternatívaként is tekinthet a Netflix-re.

Ami egyébként 2007 után igen offenzív terjeszkedésbe kezdett: pár év leforgása alatt gyakorlatilag minden nagy elektronikai céggel társulási szerződést kötött, hogy szolgáltatásai ne csak személyi számítógépeken legyenek elérhetőek, hanem olyan platformokon és eszközökön is, mint az Xbox, Playstation, Nintendo, az Apple termékei, internethez kapcsolható televíziók és egyéb készülékek, és persze egyre több régióban, egyre több országban vált használhatóvá (Magyarországon például 2016 elején), így napjainkban több mint 100 millió felhasználóval büszkélkedhet világszerte.

Hogyan csináljunk (online) tévét?

Az egészen rövid idő alatt igen nagy befolyásra szert tevő Netflix nemcsak a tévénézési szokásokat változtatta meg, hanem a televíziós tartalomkészítést is. Egy filmek és sorozatok online sugárzásából hatalmas bevételekre szert tevő cég esetében elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb maga a cég is saját sorozatok (majd később filmek) gyártásába kezdjen: az első eredeti Netflix-sorozat a House of Cards (Kártyavár) volt és rögtön 2, egyenként 13 részes évad készült belőle 100 millió dolláros költségvetéssel. Az elsőre kockázatosnak tűnő befektetés kifizetődőnek bizonyult, nézők és kritikusok egyaránt szerették a machiavellista politikus történetét, az első évad rögtön 8 Emmy-jelölést kapott, a második már 13-at, Kevin Spacey pedig egy újabb karriercsúcs alakítással emelte tovább ázsióját.

tvsprint netflix sorozatok aranykor streaming

A House of Cards-ot további kritikuskedvenc és/vagy a közönség körében népszerű Netflix-sorozatok követték (Orange Is the New Black, Narcos, Stranger Things), amelyek egytől-egyig az új Netflix-módszer alapján kerültek bemutatásra: a premiernapon egyben, az adott évad összes része felkerül a Netflix oldalára, így a felhasználó/néző maga döntheti el, hogyan osztja be magának a sorozatot.

Ez a megoldás pedig hatással volt a sorozatok elkészítésére is: mivel a hagyományos televíziós műsorszerkesztésre jellemző kötöttségekkel a Netflix rendszerében nem kell számolni (nincs előre lefektetett, fix műsorrend, szigorúan betartandó műsoridőkkel, nincs reklámidő sem, amihez igazodni kellene), ezért az egyes epizódok hossza változhat annak megfelelően, hogy az adott rész történései éppen milyen mélységű kifejtést igényelnek, ami sokkal szabadabb és természetesebb történetmesélésre ad lehetőséget. Ráadásul azzal, hogy az évad összes epizódja egyszerre kerül fel a Netflix felületére, megszűnik a cliffhanger-ek bevetésének folyamatos kényszere is, mert míg a tévében rendszerint egy hét telik el két sorozatepizód között, ezért muszáj sokszor öncélúvá és bombasztikussá váló húzásokkal nyitva hagyni egy-egy epizód végét, hogy a néző a következő részre is visszatérjen, addig a Netflix-en akár egyben megnézhető a teljes évad. Ez pedig ismét csak a történetmesélésnek kedvez: ebben a rendszerben sokkal könnyebb úgy tekinteni alkotói szempontból egy Netflix-sorozatra, mint egy hosszú, több részre szabdalt, de egységes filmre. Nem meglepő, hogy ez a fajta sorozatkészítés vonzza az olyan alkotókat, akik komplex, összefüggő, játékfilmes igényességű történetek elmesélésében gondolkoznak 8, 10, 13, esetenként akár ennél is több órás terjedelemben (jó példa erre a Duffer-testvérek 2016-os Stranger Things-ének első évada, amely a főcímek levágásával tulajdonképpen egybefüggő, cirka 8 órás filmként is értelmezhető).

tvsprint netflix sorozatok aranykor streaming

Amit a Netflix kínálni tud, vonzó és kecsegtető lehet alkotói szempontból (és a lendületes terjeszkedés alapján egyértelműen látszik, hogy az előfizetők is vevők az újfajta (televíziós) modellre), egyszersmind ijesztő is – legalább is azok számára, akik aggódnak a hagyományos televíziózás (és mozizás) jövőjéért.

Mindenki a Netflix-re tart?

A már most is gigászivá hízott Netflix tervei a jövőre nézve igen ambiciózusak. Nagyon úgy tűnik, hogy minden adott ahhoz, hogy a cég tovább terjeszkedjen, elhivatottságból, víziókból és persze elkölthető forrásokból biztosan nincs hiány:

  • csak a 2017-es évre 6 milliárd(!) dollárt különített el a cég eredeti sorozatok legyártására, további 1 milliárdot marketingre és – dacára annak, hogy nem nehéz úgy érezni, a sorozatpiac bizony kezd telítődni, fogyasztóként legalábbis lehetetlen lépést tartani az irgalmatlan tempóban növekvő kínálattal – egyáltalán nincs tervben a lassítás
  • egyre nagyobb hangsúlyt kap a gyártási tervekben a lokalitás: helyben, az adott ország viszonyait figyelembe véve és a történetbe beépítve készülhet a jövőben egyre több Netflix-sorozat, amelyek aztán globálisan lesznek elérhetőek mindenki számára egy időben (példa erre a már második évadára ráforduló, angol The Crown, ami II. Erzsébet királynő életútjára koncentrál, a Marseille című francia sorozat, vagy a még bemutatás előtt álló Dark című német, misztikus családi dráma)
  • a tévésorozatok mellett kiemelt jelentősége lesz a valóságshow-k készítésének is: csak erre az évre 20, nem előre megírt forgatókönyv alapján megvalósított, reality-típusú tévéműsor szerepelt a tervek között, amik közül az Ultimate Beastmaster című akadályverseny nemzetközi résztvevőkkel, Sylvester Stallone produceri felügyelete mellett készült
  • eddig is sikerült már igazi tévés, vagy akár hollywood-i nagyvadakat elcsábítania a Netflix-nek egy-egy produkció erejéig (a House of Cards-ot például a kultfilmes David Fincher indította útjára) és a jövőben sem lesz ez másként: az olyan nagy sikerű sorozatok, mint a Grace klinika, a Botrány, vagy a Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot? alkotójaként ismert Shonda Rhimes idén augusztusban igazolt a Netflix-istállóhoz, a Mindhunter című, sorozatgyilkosok pszichéjébe betekintő sorozattal David Fincher is megy egy újabb kört, de a jövőben a Coen-testvérek és Steven Soderbergh is jelentkezni fognak a maguk Netflix-sorozatával
  • és ha ennyi egyszerre nem lenne elég, a Netflix szívesen válna a következő Disneyvé is: egy teljes képregény-márka (a Millarworld, amihez többek között a Wanted és a Kick-Ass című képregények tartoznak) opciós jogainak megszerzésével egy sor saját gyártású Netflix-es képregényfilmre és –sorozatra, a Disney-től látott mozgóképes univerzumépítésre lehet rövidesen számítani

Az impresszív tervek szövögetése, a szinte felfoghatatlanul magas összegek elköltése és a nagy nevek leigazolása persze mind egyetlen célt szolgálnak: minél több előfizető elcsábítását és bekebelezését. Ezen a téren a legfrissebb célszám a jelenlegi duplája, 200 millió, de talán nem túlzás azt állítani, hogy a Netflix minden bizonnyal azt szeretné, ha a jövőben minden tévénéző a világon az ő szolgáltatásait választaná.

tvsprint netflix sorozatok aranykor streaming

És hogy mi lesz akkor a hagyományos értelemben vett televíziózással? Nos, az biztos, hogy a robbanásszerű digitalizáció és a streamingelés felfutása érezteti hatását (egy kutatás szerint 2011-ben a 18-24 éves amerikai fiatalok átlagosan 24 órát töltöttek egy héten hagyományos értelemben vett tévézéssel, míg 2016-ban már csak 15-öt, manapság pedig több időt töltenek streamingelt tartalmak fogyasztásával, mint tévénézéssel), és ha a nagy tévétársaságok újfajta, nagy fejtörést okozó kihívásokkal találják is szembe magukat, a nézők biztosan nem járnak rosszul, hiszen a soha nem látott kínálatbővülés, a választási lehetőségek kiszélesedése és a tartalomfogyasztás beosztása felett megszerzett nagyobb kontroll miatt valóban igazi aranykorban érezhetik magukat.