Hogy bármiféle filmkészítői nagyszerűség, tehetség, vagy rátermettség fokmérője lenne az Oscar-díj, természetesen erősen vitatható (már csak a jelen listán szereplő súlyos mulasztások alapján is), de az nem kérdés, hogy ennél nagyobb szakmai jellegű elismerést ma nem kaphat egy filmes, és a díjjal jár bizonyos presztízs is.

Nézzük most meg, melyek az Oscar történetének általánosan elfogadott, legnagyobb tévedései!

 

5. Dennis Hopper – Legjobb férfi mellékszereplő – Kék bársony (1986)

Dennis Hopper a Kék bársony című filmben

Érdekes év az 1986-os Dennis Hopper és az Amerikai Filmakadémia kapcsolatában, a színészt ugyanis jelölték az A legjobb dobás című filmben nyújtott alakításáért, viszont az egyetlen (rendezői) jelölését leszámítva figyelmen kívül hagyták azt a Kék bársonyt, amiben Hopper minden idők egyik leghátborzongatóbb filmes gonoszát formálja meg.

Pedig azt sem lehet mondani, hogy David Lynch nehezebben befogadható, teljesen elszállt filmjei közé tartozna a Kék bársony, amiben Dennis Hopper a szexuálisan deviáns torzszülöttől kezdve, a féktelen pszichopatán át a dühöngő vademberig bezárólag rengeteg színét megmutatja egy igazán viszolyogtató, mégis hipnotikus erejű filmes antagonistának.

Aiket jelöltek: Tom Berenger (A szakasz), Willem Dafoe (A szakasz), Dennis Hopper (A legjobb dobás), Denholm Elliott (Szoba kilátással), Michael Caine (Hannah és nővérei)

Aki nyert: Michael Caine a Hannah és nővérei mellékszerepéért

 

4. Jack Nicholson – Legjobb férfi főszereplő – Ragyogás (1980)

Jack Nicholson a Ragyogás című filmben

Nemhogy nem kapta meg az Oscar-díjat, teljesen érthetetlen módon még csak nem is jelölték Jack Torrance szerepéért (ami pedig ma visszatekintve egészen hihetetlennek tűnik: a Ragyogást két kategóriában is jelölték a legrosszabb filmeknek fenntartott Arany Málna-díjra). Pedig látszólag minden adott volt: az ikonikus szerző (Stephen King) könyvét egy legendás rendező (Stanley Kubrick) adaptálta, az eredmény pedig minden idők egyik legmagasabbra értékelt horrorfilmje, amit éppen Jack Nicholson lehengerlő, hátborzongató átalakulása, eszelős vicsorgásba torzuló, védjegyszerű mosolya tesz felejthetetlenné.

Persze, erős év volt, igazi nagyágyúkkal a jelöltek között és még csak azt sem mondhatjuk, hogy a nyertes nem volt érdemes a díjra… de azért az Akadémia már a jelölés elmulasztásával is bizonyságát adta a már hagyományosnak mondható, horrorfilmekkel szembeni ellenérzésének.

Akiket jelöltek: Robert De Niro (Dühöngő bika), Robert Duvall (A nagy Santini), John Hurt (Az elefántember), Jack Lemmon (Tisztelgés), Peter O’Toole (A kaszkadőr)

Aki nyert: Robert De Niro a Dühöngő bika főszerepéért

 

3. Martin Scorsese – Legjobb rendezés – Taxisofőr (1976)

Robert De Niro és Martin Scorsese a Taxisofőr című film forgatásán

Rögtön egy újabb szereplő a listán, aki a kérdéses évben, a kérdéses filmért még csak jelölést sem kapott. Pedig a Taxisofőr igazi mozitörténeti klasszikus, telis-tele a kollektív filmes tudatba beleégett jelenetekkel, milliószor idézett mondatokkal, felejthetetlen képekkel és minden idők egyik legemlékezetesebb tükör előtt előadott monológjával.

A lista egy későbbi szereplőjével ellentétben Scorsese-nél az Akadémia utólag korrigálta a mulasztást (A tégla című filmért megkapta a legjobb rendezésért járó szobrocskát), de a mai napig érthetetlen, hogy miért nem akkor és azért a filmért díjazták, amikor és amelyikért igazán megérdemelte volna.

Akiket jelöltek: Ingmar Bergman (Szemben önmagunkkal), Sidney Lumet (Hálózat), John G. Avildsen (Rocky), Lina Wertmüller (Hétszépségű Pasqualino), Alan J. Pakula (Az elnök emberei)

Aki nyert: John G. Avildsen a Rocky rendezéséért

 

2. 2001: Űrodüsszeia – Legjobb film (1968)

Képkocka a 2001: Űrodüsszeia című filmből

Akik akár csak egy picit is szeretik a filmeket, de hosszúsága, lassú tempója, titokzatossága és megfejthetetlensége, obskúrus szimbolizmusa miatt idegenkednek Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeiájától, még azok számára is ismerős lehet a film számos képe, jelenete és mozzanata: a grandiózus nyitány Richard Strauss Imigyen szóla Zarathustra című művével, az emberszabású majmok a monolittömbbel, a monumentális képi beállítások az űrhajóban sétáló asztronautával. Arra pedig csak a legnagyszerűbb filmművészeti alkotások képesek, hogy ilyen mélyen beivódjanak a (filmes) köztudatba.

Kár, hogy az Amerikai Filmakadémia nem ismerte fel, hogy igazi míves mestermunkáról (és nem mellesleg korszakos rendezői csúcsteljesítményről) volt szó.

Amiket jelöltek: Olivér, Funny Girl, Rómeó és Júlia, Rachel, Rachel, Az oroszlán télen

Ami nyert: Olivér

 

1. Alfred Hitchcock – Legjobb rendezés – Szédülés (1958)

Alfred Hitchcock sem érti

Manapság persze iskolateremtő filmesként, a horror mestereként, a suspense tökélyre fejlesztőjeként emlegetjük, még talán az értelmező szótárba is az ő képe kerülne a „rendező” címszó mellé, rendezői Oscar-díjat mégsem kapott egyszer sem, noha öt alkalommal is jelölték.

Az itt kiemelt Szédülésben Hitchcock remekül adagolja a rejtélyeket, tökéletesen uralja a misztériumot, hogy aztán a krimi-thrillert - egy viharos szerelmi történeten átvezetve - felfokozott, tragikus végkifejletig futtassa ki. A filmért még csak jelölést sem kapott és mondani sem kell: a Psychotól kezdve, az Észak-északnyugaton át a Hátsó ablakig nyugodt szívvel említhetnénk egy sor másik Hitchcock-művet is, amiért kijárt volna az a bizonyos rendezői Oscar.

Akiket jelöltek: Vincente Minnellie (Gigi), Richard Brooks (Macska a forró bádogtetőn), Stanley Kramer (Hajlíthatatlanok), Mark Robson (The Inn of the Sixth Happinness), Robert Wise (I Want to Live!)

Aki nyert: Vincente Minnellie a Gigi című film rendezéséért

 

+1 Testről és lélekről – Legjobb idegen nyelvű film (2018)

Borbély Alexandra és Morcsányi Géza a Testről és lélekről című filmben

Nem fog bekerülni az egyetemes filmtörténetbe újabb nagy és emlékezetes Oscar-kiszúrásként (az idegen nyelvű filmek kategóriáját nem övezi akkora érdeklődés, hogy egy-egy méltatlan mellőzés igazi felháborodást tudjon kiváltani), ez inkább csak nekünk fáj. A kétségkívül erős, szuggesztív főszereplői jelenlétre alapozó, ám némileg felejthetőre sikerült Egy fantasztikus nő helyett mi persze sokkal szívesebben láttuk volna Enyedi Ildikó szép és érzékeny filmjét győzedelmeskedni (sőt, ha már itt tartunk, akkor éppenséggel a súlyos, komor, de gyönyörűen fényképezett orosz Szeretet nélkül sem lett volna rossz választás).

Búslakodni azért nem nagyon érdemes, éppen elég örömre ad okot, hogy egy ilyen nagyszerű film híre eljut a világba és egy sor országban megtalálhatja a maga közönségét.

Amiket jelöltek: Szeretet nélkül (Oroszország), Egy fantasztikus nő (Chile), A négyzet (Svédország), Testről és lélekről (Magyarország), The Insult (Libanon)

Ami nyert: Egy fantasztikus nő