Vitathatatlan, hogy az egyetemes filmkészítésnek megvannak a maga szégyenfoltjai. Minden jól sikerült, tartalmas, szórakoztató, horribile dictu művészi értékeket is megcsillantó alkotást követ legalább egy (vagy inkább egy tucat) szánnivaló fércmunka, filmnek csúfolt, ócska vacak. Az azonban a maga nemében teljesen egyedülálló, hogy egy komplett stúdió álljon rá az egytől-egyig gagyi, alacsony költségvetésű, még egyszeri használatra sem ajánlott, talán még a készítőik által is megtagadott celluloidszemét sorozatgyártására. A hírhedt The Asylum stúdió egyszerű recepttel dolgozik: filmjei általában valamilyen nagy költségvetésű, hollywood-i szuperprodukció utánlövései, szigorúan alacsony büdzséből elkészítve, következetesen alacsony színvonalon.
És itt rögtön el is kell mondanom vallomásos jelleggel, hogy eddig egyetlen Asylum-filmet sem láttam. Arra gondoltam tehát, hogy egy rendhagyó emberkísérlet keretei között eltöltök egy pompásnak ígérkező napot a The Asylum filmjeivel és az élményről azonnal be is számolok. Úgy alakítottam, hogy hat teljes film férjen bele a napba; igyekeztem műfajilag változatos listát összeállítani, azokból a filmekből, amik előzetesen valamennyire érdekesnek tűntek számomra. Egy nagyon fontos alapszabályt adtam magamnak: a filmeket végig kell nézni, nincs beletekerés és nem lehet közben mással foglalkozni. Induljon az Asylum-szégyenmenet!
***
Egy igazi nagyágyúval kezdek! A Sharknado sokak számára ismerős lehet, itthon a tévében is el lehetett csípni, én magam sosem éreztem a legapróbb késztetést sem, hogy akár csak belenézzek. Semmi jóra nem számítok...
7:30 – 9:00: Sharknado (2013)
Még csak az első filmnél tartok, de már az jár a fejemben, hogy hagyom a francba az egészet. Pedig nagyon más nem történik, mint amire számítani lehetett: szebb napokat is látott emberek blamálják magukat egy teljesen vállalhatatlan produkcióban. Élükön azzal a Tara Reid-del, aki az Amerikai pite-filmek idején az aktuális jó csajnak számított és értékelhető színésznővé sosem vált (inkább botrányhős lett belőle), de az istenért, valaha a Coen-tesóknál szerepelt! Kénytelen leszek én szégyellni magam helyette?!
Nincs meg sajnos az a „guilty pleasure”-faktor sem, amiben előzetesen titkon picit reménykedtem: a semmiből feltűnő, majd ultrabéna vágásokkal hirtelen a szereplők mellé teleportáló, bokáig érő vízben is kaszaboló cápák, a csúnya látványvilág, a csapnivaló színészi játék teljesen élvezhetetlenné teszik a filmet. Feszültség itt csak abból fakadt, hogy legszívesebben öt perc után kikapcsoltam volna ezt a borzalmat, de nem tehettem. Menni kell tovább, hosszú még a nap!
***
A Transmorphers-szel folytatom. Nem kertelek: nagyon félek tőle. Már a Transformers-filmeket sem szerettem, ez meg ugye egy Asylum-verzió...
9:15 – 10:45: Transmorphers (2007)
Többé senkinek sem fogom hagyni, hogy bántsa Michael Bay-t. Oké, persze azért a Transformers-filmeket továbbra sem tartom a filmkészítés csúcsteljestíményeinek... de már láttam a Transmorphers-t. Ami egyébként sokkal-sokkal rövidebb, mint bármelyik Transformers (ez az egyetlen pozitív vonása, de nem tudok elég hálás lenni érte!), de sokkal kiborítóbb is. Tökéletesen alkalmas arra, hogy az élettől is elvegye az ember kedvét - amatőr színjátszócsoport ad elő banális szövegeket, az Űrgammák című, szintén meglehetősen szégyenteljes magyar sorozatot idéző környezetben.
A film történetvezetése egyébként nem sokban tér el egy átlagos, hollywood-i tucattermékénél, van itt minden: rebellis katonák reaktiválása egy öngyilkos küldetés erejéig, csapattoborzás, lelkesítő beszéd, kötelező meglepő fordulat, önfeláldozás... csak a mindent átható amatőrizmussal, koreográfia nélküli, kamu akciójelenetekkel, humortalan poénkodásokkal az egész hihetetlenül röhejesen hat. Botrányosan rossz film!
***
Meg is nézem azonnal a folytatást. Kíváncsi vagyok, hogy teljesít az Asylum a franchise-építésben.
11:00 – 12:30: Transmorphers: Fall of Man (2009)
Hát ez legalább olyan pusztító, mint az első rész. Míg a blockbuster-aspiráns franchise-oknál legtöbbször érzékelhetőek az egyes részek közötti színvonalbeli eltérések, vannak jobbak és rosszabbak, addig az Asylum-nál, úgy tűnik, gondosan ügyelnek arra, hogy mindig a jól megszokott, dermesztően silány minőséget kapja a néző.
Van azért pozitívum is: előzményfilmről van szó, ezért a futurisztikusnak szánt, de inkább csak nevetséges, épített díszletkörnyezet helyett itt valódi, külső helyszíneken zajlik a cselekmény. Most egy ilyen apróság is tudott picit üdítően hatni.
***
Ebédszünet
Ez nem egy Asylum-film címe. Egyszerűen muszáj egy nagyobb lélegzetvételnyi szünetet tartanom, mert csak egy hajszál választ el attól, hogy feladjam az eddigi életem és mindent hátrahagyva, egy világjobbító akció keretében beépüljek a The Asylum stúdióba, hogy belülről bomlasszam szét valahogy a rendszert. Biztosan tudom, hogy ehhez sajnos nincs bennem elég spiritusz. Úgyhogy annyit tudok tenni, hogy egy kis pihenés után megnézek még pár Asylum-művet, hogy lehetőleg másnak már ne kelljen.
***
Teljesen felfrissültem! Magam is meglepőnek tartom, de szinte kedvem van folytatni. A sok látványfilm után most semmi másra nem vágyom, csak egy egyszerű, üdítő, könnyed vígjátékra. Szerintem az 18-Year-Old Virgin lesz a tökéletes választás.
14:30 – 16:00: 18-Year-Old Virgin (2009)
Nem, nem, nem és nem! Nem! Mire gondolhattak a szereplők?! Hogy ez lesz a következő Amerikai pite és mind híresek lesznek? Hogy ez a film lesz a belépő a rendes színjátszáshoz?
Van az a típusú film, ami annyira rossz, hogy már jó... na, ez nem ilyen. Ez szimplán k*rva sz*r. Sőt, nem is szimplán sz*r, ez már „inkább megnézem a Transmorphers-t még kétszer, csak ezt ne kelljen”-szinten pocsék. Egy mezei pornófilmnek okosabb, átgondoltabb, tartalmasabb a kerettörténete, mint ennek a tömegoszlatásra alkalmas borzalomnak. Az 18-Year-Old Virgin az Asylum stúdió vízágyúja – garantáltan kiürül a tér a közvetlen környezetében, tényleg csak a legelszántabb ellenállók képesek a közelében maradni.
Voltak olyan jelenetek, amelyeknél le kellet sütnöm a szemem. Pedig ezt a filmet tényleg azért választottam, hátha frissítően hat a többi, elsősorban "látványra" építő műremek között, sokkal többet vártam tőle. Helyette elértem az abszolút holtpontot, jelenleg teljesen vállalható megoldásnak tűnik, hogy egy gondosan kihegyezett ceruzával kiszúrjam mindkét szemem, hogy a jövőben véletlenül se lássak még egyetlen kockát se bármilyen Asylum-filmből. Nagyon nehezemre esik most elindítani a következőt...
***
Ami egyébként a Titanic II lesz. Mert nyilván ebből is nagyon nagy szüksége volt a világnak egy Asylum-verzióra. Megnéztem előre: 1,6-es értékelésen áll pilllanatnyilag az IMDb-n. Istenem, segíts!
16:15 – 17:45: Titanic II (2010)
Na, ilyen az igazi katasztrófafilm, az Asylum szó szerint értelmezte a feladatot.
Hogy őszinte legyek, az 18-Year-Old Virgin csak most fejtette ki igazán a hatását: a Titanic II-t már félig katatón állapotban néztem végig, azon kaptam magam időnként, hogy 5-5 percre teljesen kikapcsol az agyam és amikor riadtan magamhoz térek, általában épp egy übergagyi, bazári-CGI-jal összerakott hajó hasít egy szintén CGI-jal készült óceánon, aztán vadul ugrálunk egy helikopter, egy katonai tengeralattjáró és a süllyedő CGI-Titanic fedélzete között.
Egyébként nem érzem jogosnak a többi filmmel szemben az IMDb-s értékelést, a Titanic II is csak pont annyira rossz, mint az eddigiek, azoknak is kijárna egy legalább ilyen alacsony pontszám. Arra tudok gondolni, hogy sokan azt hihették, tényleg egy értelmezhető folytatást kapnak a Titanic-hoz (felmerül persze a kérdés, hogy ki akarna egyáltalán folytatást a Titanic-hoz, de ezt most hagyjuk!) és miután mit sem sejtve megnézték az Asylum rettenetét, tehetetlen dühükre csak az IMDb-s lepontozás hozhatott némi enyhülést. Önök ne essenek ilyen hibába, azonnal kapcsoljanak el, ha megjelenne a tévéképernyőn a Titanic II!
***
Ez lesz az utolsó! Az emberi tűrőképességnek is vannak azért határai...
18:00 – 19:30: AE: Apocalypse Earth (2013)
Emlékeznek a Föld után című M. Night Shyamalan-filmre, Will Smith-szel és fiával? Nem, ugye? Persze, hogy nem, mindnyájan próbáljuk elfelejteni. De nem az Asylum-nál. Ők inkább csinálnak belőle egy saját változatot.
Ez az egyik legújabb film a listán, az akciójelenetek és a látványvilág terén mégsincs semmi változás, ezen a téren egyáltalán nem hajlandó semmi fejlődést mutatni az Asylum. Még mindig megdöbbentő élmény, amikor berobban ez a védjegyszerűen színvonaltalan CGI, valószínűleg a stúdió egyik programozója még a '90-es években írhatott egy jó kis számítógépes képalkotó szoftvert, az Asylum meg benne ragadt a programban.
Ezzel együtt sem olyan megterhelő az AE: Apocalypse Earth, mint néhány korábbi alkotás, érződik a törekvés a karakteralkotásra, vannak lassítások, érdekesebb beállítások, kameraszögek, ennyi borzalom után bármibe képes belekapaszkodni az ember. Levezetésnek megteszi, de azért ne gondolják, hogy jó! Nem, ez még mindig egy Asylum-film. És örülök, hogy túl vagyok rajta!
***
Mit mondhatnék?! Pokoli egy nap volt. Piszkosnak érzem magam. Jelen pillanatban azt érzem, hogy nincs az az Ingmar Bergman-retrospektív, Woody Allen-válogatás, vagy Stanley Kubrick-mestermű, de még egy árva Scorsese-, Tarantino-, vagy Spielberg-opusz sem, ami tisztára tudná mosni a szervezetemet. Talán kezdetnek egy zuhany segíthet leöblíteni a gyalázatot...
Abban biztos vagyok, ha ezentúl feltűnik egy film elején a „The Asylum Presents”-kiírás, azonnal görcsbe rándul majd a gyomrom. Azt tudom tanácsolni, hogy Önök is figyeljék a főcímeket és ha látják a feliratot, meneküljenek.
Utolsó kommentek