Veszélyes vizekre evez az egyszeri blogszerző, amikor arra vállalkozik, összeállítja a 2000 után bemutatott filmek Top 10-es listáját. Persze, listát készíteni önmagában nem nagy dolog, verbális összecsapások, heves viták, kíméletlen személyeskedések és vérig sértődések kirobbanását kockáztatjuk mégis, valahányszor filmes legekre, ráadásul a kortárs filmek legjobbjaira tereljük a szót.

Vállalni kell azonban a kihívást, a vitát pedig bátorítani: íme tehát a 2000 utáni filmek szigorúan szubjektív, mindennemű akadémikusságra és hivatalos filmszakmai grémiumok saját ajánlásaira fittyet hányó Top 10-es listája, kommentekben pedig jöhetnek az ellenvetések, saját meglátások, földbe döngölések, vagy ne adj’ isten az elismerő egyetértés!

(A korábbi, színészes-színésznős-rendezős listákat itt, itt és itt lehet elolvasni.)

10. A pankrátor (2008)

film top10 nagydologsprint

Jóllehet a Rekviem egy álomért című drogfilm komoly rajongótáborral rendelkezik, sok ilyen jellegű listán helyezést kaphatna és egészen nyilvánvalóan Darren Aronofsky jól sikerült, erős filmjei közé tartozik, A pankrátor már egy érettebb, összeszedettebb, koncentráltabban dolgozó rendező keze munkáját dícséri.

Nyoma sincs itt már a Rekviem...-nél még elő-előkerülő bombasztikusságnak és hatásvadászatba átcsúszó rendezésnek, Aronofsky letisztult, csendes, méltóságteljes filmet készített és mert érzékeny lenni, érzelmeket ábrázolni, közel engedni a nézőt főhőséhez. Mert A pankrátor története egyetlen szereplő köré épül, igazi jutalomjátékot biztosítva ezzel a szebb napokat is látott Mickey Rourke számára, aki kamatostól meg is szolgálja a belé fektetett bizalmat. Megrázó alakítása a kulcsa annak, hogy a néző a film első percétől az utolsóig készséggel a címszereplővel tartson és ahogy a kamera szorosan tapad rá, úgy követjük mi is feszült figyelemmel ezt a megtört-meghasonult, kizsigerelt embert az utolsó, kétségbeesett próbálkozása során, hogy újra sínre tegye kisiklott életét.

9. Vérző olaj (2007)

film top10 nagydologsprint

Paul Thomas Anderson nem az a rendező, akit túlságosan vállára emelt volna a széles értelemben vett közvélemény, nem kap akkora reflektorfényt, mint a legalább eggyel azért persze populárisabb és könnyebben befogadható filmeket készítő pályatársai, Christopher Nolan vagy David Fincher, így igazából szép csendben, a radar alatt nőtte ki magát az egyik legnagyobb ma élő amerikai történetmesélővé.

A Vérző olaj is egy hamisítatlan, nagyszabású, ízig-vérig amerikai sztori, egy ízig-vérig amerikai karakterrel a főszerepben. És ki más jeleníthetné meg a nagyravágyó olajmágnás pénzügyi felemelkedését és ezzel párhuzamos lesüllyedését a rothadó morál posványába, mint a brit nemzeti kincs, a method acting királya, az egyik legnagyobb ma élő színész, Daniel Day-Lewis?! Aki persze nem is okoz csalódást, kíméletlen és kérlelhetetlen alakítást nyújt, sokak szerint a XXI. század eddigi legnagyobb alakítását - bivalyerős jelenléte kétségtelenül betölti, szinte szét is feszíti a vásznat. Már csak ezért a színészi játékért is megérdemli a kitüntetett figyelmet a Vérző olaj.

8. Whiplash (2014)

film top10 nagydologsprint

Az egész világ a szívébe zárta és a díjkiosztó gálák is a magasba emelték a Kaliforniai álom című filmet, Damien Chazelle energikus berobbanása a filmvilágba a Whiplash-sel sok szempontból mégis emlékezetesebb, mint második rendezése.

Chazelle arról mesél első filmjében, amit a legjobban ismer: minthogy a zene irányából érkezett, korábban jazz-zel foglalkozott, a Whiplash-ben is egy fiatal, kezdő jazzdobos megpróbáltatásait állítja a középpontba, aki kénytelen kegyetlen, szigorú, excentrikus, de jó nevű tanára kezei alatt megszenvedni a zenei fejlődésért. Ennyi alapján akár egy újabb, érdektelenségbe fulladó zenés karrierfilm is lehetne az eredmény, ez azonban közel sincs így, Chazelle már első alkotásában villogtatja kivételes tehetségét. A pergő, sodró lendületű képeknek, a kiváló színészeknek (J. K. Simmons fékevesztett alakításáért Oscar-díjat kapott), a dob ritmusát követő, pattogó vágásnak köszönhetően olykor a robbanásig feszült jeleneteket kapunk - ha létezne ilyen kategória, zenei akciófilmnek nevezhetnénk a Whiplash-t.

7. A Zodiákus (2007)

film top10 nagydologsprint

Gyaníthatóan a Zodiákus szerepeltetése a listán alkalmas arra, hogy heves ellenérzéseket váltson ki. Ezt a filmet nem szokás David Fincher legjobbjai között emlegetni, megjelenésekor a kritikusok sem szerették egyöntetűen, és a közönségnél sem aratott osztatlan sikert.

Pedig míves mestermunkáról van szó, igazi rendezői erődemonstrációról: ez a film mutatja meg leginkább David Fincher filmkészítői attitűdjét, amennyiben a hajthatatlan alapossággal, a részletekre kínosan ügyelő precizitással és aprólékossággal felépített jelenetek egy végtelenül perfekcionista és maximalista rendező keze nyomáról árulkodnak. És ugyan valóban nem azt kapjuk, amit egy sorozatgyilkosos filmtől megszokhattunk, de éppen ebben rejlik a Zodiákus egyedisége: nem a kegyetlenségekre, a thrillerek hagyományos, primer hatáskeltő eszközeire helyeződik a hangsúly, hanem egy rejtélyes és máig megoldatlan gyilkosságsorozat utáni nyomozás közben megváltozó életek bemutatására, amik a rögeszmékké merevedő megszállotság miatt néha kicsit félresiklanak, olykor akár teljesen szét is hullanak.

6. Az ember gyermeke (2006)

film top10 nagydologsprint

A mexikói származású Alfonso Cuarón már hazájában is egy csodálatos mesterművel vétette észre magát (az Anyádat is épphogy csak lemaradt a listáról), legnagyobb szerencsénkre pedig hollywood-i áttelepülése sem hozta magával azt a szomorú jelenséget, ami számtalan jobb sorsra érdemes rendező karrierjét kíséri - az álomgyár súlyos ipari gépezete ezúttal nem tudta bedarálni és felőrölni a valódi tehetséget.

Az ember gyermeke disztópikus sci-fije az agyra és a szemre egyaránt hat. Virtuóz megoldásai, hosszan kitartott egysnittes felvételei, addig soha nem látott, őrülten kreatív kameramozgásai beszippantják a nézőt: a látványos és nem ritkán a végletekig feszült jelenetsorok közepében érezhetjük magunkat, a szürkés-sötét tónusokkal megfestett, élénk színeket mellőző, kiváló zenével megtámogatott, borongós-bús, világvége-hangulatú atmoszféra szinte tapinthatóvá, tökéletesen átélhetővé válik.

5. Werckmeister harmóniák (2000)

film top10 nagydologsprint

A világvége elkötelezett ábrázolója, a hosszú, kitartott snittekkel, feket-fehér képekben, lassú kameramozgásokkal mesélő Tarr Béla igazi élő legenda, munkásságát az egész világon ismerik és elismerik, ábrázolási módszereit másolják (például Gus Van Sant, aki bevallottan nagy rajongója a magyar mesternek).

A Werckmeister harmóniák valóságos gyöngyszem. A közhiedelemmel ellentétben ez a Tarr-film nem is olyan hosszú (a rendező másik ünnepelt műve, a Sátántangó valóban nem rövid a maga 7 és fél órás játékidejével - ezért is él a közönségben az a téves elképzelés a mester filmjeiről, hogy kivétel nélkül mindegyik embert próbálóan hosszú), és ugyan nem pörgős, akcióközpontú, plázafogyasztásra kalibrált jelenetekkel próbál a néző kegyeibe férkőzni, kellő ráhangolódással igazi katartikus élmény lehet a jutalma annak, aki a bombasztikus látványfilmek mellett a Werckmeister harmóniáknak is ad egy esélyt.

Tarr rögtön emlékezetes jelenetsorral ajándékozza meg a nézőt a film elején: túlzás nélkül állítható, hogy az egyetemes filmtörténet egyik legnagyszerűbb nyitójelenetéről van szó, ha készülne ilyen jellegű tematikus top-lista, igen előkelő helyezést érdemelne ez a kocsmajelenet. Később sem maradnak el aztán a csúcspontok, amiket remekül támogat Víg Mihály nagyszerű zenéje. Érdemes a külön kiemelésre a zeneszerző csodálatos, földöntúli Valuska-témája - aki akár csak egyszer is hallotta, garantáltan nem fogja elfelejteni.

4. Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004)

film top10 nagydologsprint

A francia sztárrendező, Michel Gondry védjegye az egyedi és jól megkülönböztethető vizuális látásmód, ami minden filmjét különlegessé teszi, még azokat is, amelyeknél a látványosság felülkerekedik a történeten. Az Egy makulátlan elme örök ragyogása esetében azonban minden összeállt: nemcsak a szokásos Gondry-s vizuális gegeket, képi sziporkázást, a kreatívabbnál kreatívabb jelenetek felsorakoztatását kapjuk meg, hanem egy magával ragadó és megkapó történetet is, kiváló színészi alakításokkal.

Köszönhető ez annak, hogy Gondry azzal a Charlie Kaufman-nal társult, aki igazi hollywood-i különcnek számít; az egyik legöntörvényűbb kortárs forgatókönyvíró és a rendező is a legjobb formáját hozza: az Egy makulátlan elme örök ragyogásában remekül elegyítik a sci-fi irányába mutató elemeket, a gyakorta meghökkentő és váratlan történetvezetési megoldásokat az érzékeny, melankolikus szerelmi drámával és kiváló lehetőséget nyújtanak az elsősorban komédiásként ismert Jim Carrey-nek, hogy egy komoly főszerepben brillírozzon.

3. Memento (2000)

film top10 nagydologsprint

Christopher Nolan manapság ünnepelt és kifejezetten népszerű rendezőnek számít, sajátos, csak keveseknek kijáró státusszal bír Hollywood-ban, nem sokan rendelkeznek akkora kontrollal nagyköltségvetésű stúdiófilmek elkészítése felett, mint ő. Filmjei kivétel nélkül mindig magas minőségűek, neve egyet jelent a látványos és okos szórakoztatással, és bár bizonyos későbbi mozijainak is kijár az elismerő bólogatás és éljenzés (különösképpen igaz ez A tökéletes trükk esetében), igazi kimunkált mesterműnek csak korai remekét, a Memento-t lehet nyugodt szívvel nevezni.

Azt viszont minden további fenntartás és ellenvetés nélkül! Christopher Nolan együttműködése öccsével Jonathan-nel, aki a Memento alapjául szolgáló novellát, majd a film forgatókönyvét írta, csavaros, az első találkozásnál még nehezen megfejthető, intelligens, a hagyományos történetvezetési módokat fenekestől felforgató, nagy odafigyelést igénylő thrillert eredményezett, ami nem egy, nem kettő újranézésért kiált.

2. Erőszakik (2008)

film top10 nagydologsprint

A nem túl szerencsés magyar címválasztás alapján akár egy újabb gagyi, tizenkettő egy tucat, buta komédiának is gondolhatta az óvatlan néző az eredetileg In Bruges című alkotást, pedig Martin McDonagh első filmjét nem túlzás a 2000 után készült legjobb vígjátéknak nevezni.

A belga Brugge városában kényszerűségből dekkoló bérgyilkos páros kálváriája tele van váratlan, olykor egészen meglepő, a fősodorbeli vígjátékok által kikövezett utat messze elhagyó történetvezetési megoldásokkal. A színházi világból érkező ír rendező teljesen egyedi hangulatú, fekete humorra és a kiváló, fergetegesen vicces és okos dialógusokra alapozó világot teremt, színészeiből a maximumot hozza ki (Colin Farrell élete legjobb alakítását nyújtja, de öröm nézni Brendan Gleeson morózus, egykedvű bérgyilkosát, vagy az energikus, végtelenül trágár Ralph Fiennes felbukkanását is), az pedig a hab a tortán, hogy a csodálatos Brugge épületeit és környezeti elemeit lenyűgöző díszletként használva, szemet gyönyörködtető képekkel mesél.

1. Kill Bill 1-2. (2003, 2004)

film top10 nagydologsprint

Quentin Tarantino 2000 után készült filmjei közül gyakorlatilag bármelyik felférhetne egy ilyen listára. A Becstelen brigantyk alternatív 2. világháborús ponyvatörténete, a Django elszabadul akció- és az Aljas nyolcas dumaközpontú westernje a maga nemében mind kiváló alkotás.

A Kill Bill 1-2-ben (ugyan két egymást követő évben mutatták be, talán nem nagy bűn egy filmként kezelni őket) viszont minden benne van, amit a filmőrült rendező szeret és amit aztán mi is kéjes élvezettel nézhetünk: harcművészeti filmes beidézések vu-hszia-elemekkel megtámogatva, önálló kisfilmnek is beillő anime-betét, western-érzés, időnként felvillanó noir-os hangulat, eklektikus és szupermenő soundtrack, bejáratott fétisszínészek (Uma Thurman, Michael Madsen), régen látott ismerős arcok (Daryl Hannah, David Carradine) és persze jól működő bosszútörténet, tomboló agresszió, túlpörgetett erőszak és töméntelen mennyiségű vér.